ELSŐ FEJEZET
E könyvnek távolról sem az a célja, hogy a gyógyítás művészetét feleslegesnek kiáltsa ki, egyszerűen azzal a reménnyel született, hogy vezetőül szolgálhat a szenvedőknek, hogy megkereshessék magukban betegségük valódi eredetét, s hozzájárulhassanak gyógyulásukhoz. Reménykedünk abban is, hogy az orvosi hivatásban és a vallásos rendekben az emberek javáért tevékenykedőket arra bátorítja, hogy megsokszorozzák az emberek szenvedéseinek csökkentésére tett erőfeszítéseiket, és ezzel gyorsítsák a betegség felett aratott győzelem napjának eljövetelét.
A modern orvostudomány csődje abban rejlik, hogy a betegségek tüneteivel foglalkozik, nem pedig a kiváltó okokkal. A materializmus évszázadokon át elrejtette a betegség lényegét, s mivel nem gyökereiben próbálták kiírtani, további teret nyert és megerősödött. Olyan ez, mint amikor a felfegyverkezett ellenség a hegyekben sáncolja el magát, s onnan uralja a környező területeket, míg az emberek egyáltalán nem törődnek az ellenséges erőddel, csakis a lerombolt házak újjáépítésével és a haramiák támadásának áldozatul esett halottak eltemetésével foglalkoznak. Nagyjából ez a gond a mai orvostudománnyal is: megelégszik a sebek összefércelésével és az elesettek eltemetésével, anélkül, hogy egy pillanatig is törődne az erődítménnyel. A betegség a mai materialista módszerekkel soha nem lesz gyógyítható, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem anyagi eredetű. Amit betegségnek nevezünk, az mélyebb és nagyobb erők hatásának végeredményeképpen alakul ki a testen. Még ha a materiális kezelés látszólag eredményre vezet is, nem jelent többet, mint rövid enyhülést, a kiváltó ok megszüntetése nélkül. Az orvostudomány modern irányzata - a betegség valódi természetének félreértése és a fizikai test materialista felfogása miatt - megsokszorozta a betegség erejét: egyrészt eltérítette az emberek gondolatait a valódi okokról és ezáltal a hatásos gyógymódok keresésétől, másrészt a betegség testben való lokalizálásával, s ezáltal a valódi gyógyulás hitének elveszítésével és a betegséggel kapcsolatos hatalmas félelemkomplexus felépítésével, aminek soha nem lett volna szabad bekövetkeznie.
A betegség lényegében a Lélek és az emberi Személyiség közötti konfliktus következménye, és emiatt másképpen nem is írtható ki, csakis gondolati és szellemi erőfeszítések árán. Ezen erőfeszítések - ha valódi megértéssel járnak együtt - képesek meggyógyítani a betegséget, sőt, ha idejében legyőzik a valódi kiváltó okokat, megakadályozhatják annak kialakulását is. Egyetlen, csupán a testre irányuló erőfeszítés sem képes többre a károk felületes javításánál; ám ez nem gyógyítás, hiszen az okok megmaradnak és a megfelelő pillanatban más formában újra megjelenhetnek. Sok esetben a látszólagos gyógyulás káros is lehet, mivel elrejti a beteg elől panaszainak valódi okát, és míg helyreállt egészségének örvend, a kiváltó ok a háttérben észrevétlenül erőre kap. Hasonlítsák össze ezeket az eseteket azokkal, amelyekben a beteg ismeri vagy felismeri a jelen lévő káros szellemi vagy gondolati tényezőket, amelyek azt, amit betegségnek nevezünk, a fizikai testen létrehozzák. Ha a beteg ezen erők semlegesítését tűzi ki célul, és ha fáradozásaiban állhatatos, a betegség el fog tűnni. Az igazi gyógyulás az ellenséges erőd bevételével és a szenvedés okainak gyökerükben való legyőzésével történik.
A modern tudomány materialista módszerei között kivételt jelent a homeopátia rendszere, amit Samuel Hahnemann alapított. Ő Isten jótékony szeretetét és a minden emberben benne lakó Isteni Szikrát kereste. Betegei gondolati alapállását a szeretet felé terelte, s megfigyelte környezetükhöz, életükhöz és betegségükhöz való hozzáállásukat, majd a mezők növényei között és a természet birodalmaiban talált gyógyíreket bajaikra. E szerek nemcsak a betegek testét gyógyították meg, hanem gondolataikat és beállítottságukat is megváltoztatták. Fejlesszék tovább és tökéletesítsék tudományát azok az igaz orvosok, akik az emberek iránti szeretetet hordják szívükben!
Krisztus előtt ötszáz évvel az ókori Indiában néhány orvos Buddha tanainak hatására a gyógyítás művészetét olyan tökéletes fokra fejlesztette, hogy a sebészetet teljesen eltörölhették, jóllehet abban az időben az legalább olyan elterjedt volt, mint manapság. Olyan emberek, mint Hippokratész, magas gyógyítási ideáljaival, Paracelsus az emberben lakó isteni szikra bizonyosságával és Hahnemann, aki felismerte, hogy a betegség oka a fizikai sík felett keresendő, - ők mindannyian sokat tudtak a panaszok valódi lényegéről és gyógyításáról. Milyen elképzelhetetlen mennyiségű szenvedés lett volna elkerülhető az elmúlt húsz vagy huszonöt évszázadban, ha megfogadták volna e területükön valóban nagy mesterek tanait. De itt, mint más területeken is, a nyugati világ materializmusa olyan erős és oly régóta fennáll, hogy halk szavukat az igazság keresői nem hallották meg.
A betegség, ha gonosznak tűnik is, alapvetően jótékony és javunkat szolgálja, és - ha jól megértjük - lényeges hibáinkhoz vezethet el minket. Helyesen kezelve alkalmat ad e hiba legyőzésére, segít jobbá válnunk és fejlődnünk. A szenvedés javító jellegű, a megértendő leckére utal, és ezért soha nem szabad eltüntetni, míg a leckét meg nem tanultuk. Azok számára, akik képesek kezdeti szakaszában felismerni, a betegség megfelelő spirituális és szellemi erőfeszítéssel elkerülhető, vagy korai állapotában megfékezhető. Soha nem szabad feladni, bármilyen súlyos esetről legyen is szó, hiszen az a tény, hogy a beteg még életben van, egyértelműen jelzi, hogy Lelke még nincs híján a reménynek.
Gyógyítsd tenmagad.pdf kattints erre a szövegre ezzel tudod megnyitni a könyvet