A spiritualitás alapvetően egy létszemléleti forma, amolyan "világnézet", mely felfogás szerint Világunk sokkal több annál, mint amit képesek vagyunk felfogni. A világ nem csupán az, amit a szemünk lát, a fülünk hall, amit a kezünk megérint.
A spirituális létszemlélettel megáldott ember azt vallja, hogy a világnak van egy láthatatlan, az érzékszervi megismerések felett álló, rejtett aspektusa, amelyet "okkult erők" hatnak át, és amely ugyanolyan erős hatással van életünkre, mint a világ látható, hétköznapi, tudományos eszközökkel leírható része.
Ezek a szemnek láthatatlan erők nyilvánulnak meg akkor, amikor az ember életében valamilyen megmagyarázhatatlan esemény vagy érthetetlen fordulat következik be. Akár spirituális valaki, akár nem, mégis sokan képesek vagyunk az életet tágabb keretek között szemlélni, és saját életünkről a rendeltetés, a sors, a végzet, vagy az isteni akarat fogalmain keresztül gondolkodni.
A spiritualitás ettől még nem jelent egyet a "vallásossággal". Anélkül is élhetünk spirituális életet, hogy bármely vallás követőjévé váljunk, és anélkül is, hogy bármiféle rendszeres vallási vagy lelkigyakorlatot végezzünk. Nem kell hozzá templomokba járni, vagy hinni Istenben, vagy bármilyen szellemi tanítómester útmutatásaiban.
A spirituális ember csupán talán egyetlen dologban "kell", hogy higgyen: hogy emberi életének van egy magasabb rendű értelme és az élet nem csupán önmagáért való. Hogy nem lehet és nem is ön-célú. Az élet egy magasabb rendet, célt és értelmet szolgál.
Ha úgy vesszük a spiritualitás alapgondolata, hogy minden létező, így az emberek az állatok és a növények is egy nagyobb "isteni" rendszer részei. Ahogyan a » hermetikus smaragdtábla bölcsessége hirdeti: "ahogy fent, úgy lent". Minden létezési szinten, minden létező egy nagyobb rendszer kisebb alkotó eleme.
Néhány ezoterikus gondolatot hívva példának: lelkünk egy-egy csillag a galaxisok halmazában, emberi életünk egy-egy ingerület az univerzum kozmikus agyában, parányi létünk egy-egy pillanat az isteni végtelenségben.
Létezésünkkel hozzájárulunk egy magasabb dimenzió működéséhez, még akkor is, ha történetesen ennek nem vagyunk tudatában. Hiszen a valóság mindkét irányba végtelen: parányi kvantum világok kavarognak bennünk észrevétlenül és a végtelenül hatalmas űr csillagászati univerzuma forog körülöttünk felfoghatatlan hatalmasságában.
A "spiritualitás" azt jelenti, hogy ha megérteni nem is, de legalább képesek vagyunk felfogni ezt a szabályszerűséget.
Sokan azt hiszik, hogy a spirituális emberek "szentek". Ez tévedés, mert aki a szellemi és a lelki fejlődés útjára lépett nem feltétlenül él szent életet. A spirituális ember azonban máshogyan gondolkodik és a földi életet más értékek szerint éli.
Akkor mondhatja magát valaki spirituálisnak, ha értékrendjében első helyen az alázat áll, és nem képzeli magát mindenhatónak, mindenki felett állónak. Tiszteli embertársait, tudja, mi a becsület, és hiszi, hogy egyetlen tette sem marad következmény nélkül. Vállalja a felelősséget a gondolataiért, a cselekedeteiért, és mivel egységben gondolkodik, képes a nagyobb közösség szempontjai szerint ténykedni.
A spirituális ember képes megvalósítani azt, amit Spirituális Szentháromságnak (trichotómiá-nak) nevezünk: vagyis a test-lélek-szellem harmóniáját. tarrdaniel.com