Hiszek magamban... Hiszek abban, hogy mindaz, amit megálmodtam, megvalósul. Hiszek a pozitív gondolkodás erejében és hiszem, hogy nincsenek véletlenek. Hiszem, hogy minden okkal történik. Hiszek abban, hogy amit másoknak adok, azt visszakapom az élettől. Hiszem, hogy az emberek okkal lépnek be az életembe és meggyőződésem, hogy a távozásuknak is oka van. Hiszem, hogy egy kedves szó, egy mosoly, egy nem várt gesztus, egy apróság szebbé teheti a másik napját. S amiben a legjobban hiszek, az én magam vagyok. Hiszek a kitartásomban, a meg nem szűnő optimizmusomban, az életkedvemben. Szó szerint, menthetetlenül hiszek magamban."
Te mire érzed magad képesnek? Hova tartasz? Mik a vágyaid kérdezted-e már magadtól, hogy mit szeretnél igazán? És ha megtaláltad? Mered bevállalni, felvállalni? Vagy fontosabbak mások véleménye, gondolata, érzése, mint az álmaid és céljaid? Hiszed-e hogy eléred ami a lelked mélyén van, fel mered-e tárni azokat mik még benned régóta lakoznak, álmok, célok, érzelmek? Van-e olyan, hogy feltör belőled, és szeretnéd, de a félelmedben vissza nyomod és bezárod rá az ajtót, mert félsz? És, ha félsz nem tudsz teremteni, ha félsz akkor nem tudsz igazán szeretni és ha nem tudsz igazán szeretni, nem tudsz igazán Boldognak lenni. Vagyis Önmagad blokkolod. Sok mindennek a félelem a gyökere. Félni attól, hogy mit szólnak, félni attól, hogy elég jó vagyok-e félni attól, hogy kiközösítenek, félni attól, hogy nem értenek meg. Ez mind-mind félelem. Mered-e engedni, mered-e elengedni a félelmeidet? Mered-e feltárni a szívedet, mered e feltárni a lelkedet? Hiszel-e magadban annyira, hogy tudod az a belső hang jó irányba terel?! Kutya kötelességed hinni magadban! Ha Te nem teszed, más miért tenné? Ha Te nem szereted magad eléggé, más miért tenné, ha Te nem vállalod fel saját önmagad más miért tenné? Hiszem, hogy a szeretettel az őszinteséggel, az igaz valódisággal előrébb lehet jutni oda ahol érdemes lenni, érdemes létezni s ahol jó szeretni és jó szeretve lenni. Ehhez viszont merni kell, ehhez önmagunkban hinni kell. Vállalni azt amit képviselünk. Vállalni azt ami a vágyunk, a célunk, feladatunk, az önmagunknak állított utunk. Nem arra figyelve, ki mit mond, mert mindenki csak azt tudja mondani ami benne van, mindenki csak azt tudja mondani ahol éppen tart. Mindenki csak a saját szemüvegén keresztül látja a másikat, de mindenki ott tart ahol éppen lennie kell. Ezért nem is haragudhatunk rá, nem is neheztelhetünk, nem is bánthatjuk. Ugyanúgy elfogadásban és szeretetben kell legyünk bárki felé. Igaz ez nem azt jelenti, hogy hagyod, hogy bántsanak vagy eltérítsenek vagy letérítsenek az utadról, hanem egyszerűen csak elfogadod az ő véleményüket, mert tudod, hogy mindenki magából indul ki. Az addigi élethelyzetekből, az addigi megtanult leckéiből, és az addigi hitrendszereiből. Ezek után nincs más dolgod, mint hinni önmagadban, menni előre, ahogy neked a legjobb. Úgy hogy közben másokat is támogatva segítesz, szeretsz, elfogadsz, de mész és teszed a dolgod. Ezáltal egyre boldogabb, kiegyensúlyozottabb, egyre valódibb önmagaddal leszel és ahogy itt tartasz egyre jobban figyelsz magadra, a megérzéseidre, az intuícióidra, a lelkedre. Egyre jobban figyelsz, arra ami jó neked. Úgy, hogy ezzel másokat is csak előre viszel, s egyre jobban figyeled azt ami benned zajlik. Figyelsz. A jelekre, reakcióidra, teljes valódi önmagadra.. Félni vagy élni? Te hogyan szeretnél?
Az erős embert mindenki csodálja. Folyton azt hallja, milyen jó, hogy ilyen erős, hogy ennyit kibír, hogy nem roppan össze az élet súlya alatt. Az erős pedig csendesen mosolyog, van, amikor megvonja a vállát, és tovább megy. Mert erősnek lenni fájdalmas. Az erőt mindig megelőzte a gyengeség, amikor kifordult a négy sarkából a világ, amikor érezte, nincs tovább. Amikor kihagy a szív ezer meg egy ütemet, amikor már annyira fáj, hogy nincsenek könnyek, és nincs vigasz. Az erős nem azért rendíthetetlen, mert azzá született. Dehogy. Az erős ember megjárta a poklot, átélte élete legnagyobb fájdalmát, feladott már ezernyi reményt, és tudja, legyen bármennyire rossz, legyen bármennyire nehéz, az élet megy tovább. Így hát nap, mint nap felszedi élete összetört darabjait, összerakja, és megy tovább. Mert tudja, hogy valahol mindig van egy út, ami az övé, amit járva talán ismét önmagára talál.
..... Egy apa azt mondta a lányának: Jelesre érettségiztél, ezért itt egy kocsi, amit még sok évvel ezelőtt vettem. Mostanra kicsit megöregedett, de mielőtt neked adom, vidd el a belvárosi használtautó-üzletbe, és mondd nekik, hogy el akarod adni, aztán nézd meg, mennyit ajánlanak érte. A lány elment oda, majd visszatért és azt mondta az apjának: Ezer dollárt ajánlottak érte, mert azt mondták, eléggé lehasznált. Az apa ekkor azt monda: Most vidd el a zálogházba. A lány elvitte, majd visszatérve azt mondta: A zálogház csak száz dollárt akart adni érte, mert ez egy öreg autó. Ekkor az apa megkérte a lányát, hogy menjen el egy autós klubba, és mutassa meg nekik is a kocsit. A lány elvitte, majd visszatérve azt mondta az apjának: A klubban egyes emberek százezer dollárt ajánlottak, mivel ez egy Holden Torana, egy ikonikus autó, ami nagyon keresett cikk egyes gyűjtők körében. Ekkor az apa azt mondta a lányának: 𝘼 𝙢𝙚𝙜𝙛𝙚𝙡𝙚𝙡𝙤̋ 𝙝𝙚𝙡𝙮𝙚𝙣 𝙚́𝙧𝙩𝙚́𝙠𝙚𝙡𝙣𝙚𝙠 𝙩𝙚́𝙜𝙚𝙙 𝙖 𝙢𝙚𝙜𝙛𝙚𝙡𝙚𝙡𝙤̋ 𝙢𝙤́𝙙𝙤𝙣. 𝙃𝙖 𝙣𝙚𝙢 𝙗𝙚𝙘𝙨𝙪̈𝙡𝙣𝙚𝙠 𝙢𝙚𝙜, 𝙣𝙚 𝙡𝙚́𝙜𝙮 𝙙𝙪̈𝙝𝙤̈𝙨, 𝙢𝙚𝙧𝙩 𝙖𝙯 𝙘𝙨𝙖𝙠 𝙖𝙯𝙩 𝙟𝙚𝙡𝙚𝙣𝙩𝙞, 𝙝𝙤𝙜𝙮 𝙣𝙚𝙢 𝙖 𝙢𝙚𝙜𝙛𝙚𝙡𝙚𝙡𝙤̋ 𝙝𝙚𝙡𝙮𝙚𝙣 𝙫𝙖𝙜𝙮. 𝘼𝙠𝙞𝙠 𝙞𝙨𝙢𝙚𝙧𝙞𝙠 𝙖𝙯 𝙚́𝙧𝙩𝙚́𝙠𝙚𝙞𝙙𝙚𝙩, 𝙖𝙯𝙤𝙠 𝙢𝙚́𝙡𝙩𝙖́𝙣𝙮𝙤𝙡𝙣𝙖𝙠 𝙢𝙖𝙟𝙙… 𝙎𝙤𝙝𝙖 𝙣𝙚 𝙢𝙖𝙧𝙖𝙙𝙟 𝙤𝙡𝙮𝙖𝙣 𝙝𝙚𝙡𝙮𝙚𝙣, 𝙖𝙝𝙤𝙡 𝙨𝙚𝙣𝙠𝙞 𝙣𝙚𝙢 𝙡𝙖́𝙩𝙟𝙖, 𝙢𝙞𝙡𝙮𝙚𝙣 𝙚́𝙧𝙩𝙚́𝙠𝙚𝙨 𝙫𝙖𝙜𝙮. 𝙎𝙤𝙝𝙖! Fordította: Kovács Gabriella