A Stockholm-szindróma olyan lelkiállapot, amelyben egy személy hűséget, szeretetet vagy ragaszkodást érez fogvatartója vagy bántalmazója iránt.
Ez az állapot gyakran megfigyelhető emberrablás vagy túszhelyzet esetén, amikor az áldozat elkezdhet empatizálni fogvatartójával a túlélés érdekében.
A nácizmussal kapcsolatban a Stockholm-szindróma akkor fordulhat elő, amikor a nárcisztikus bántalmazás áldozata elkezd azonosulni bántalmazójával, és elkezdi védeni őt.
A nárcisztikusok gyakran manipulációs és érzelmi bántalmazási taktikákat alkalmaznak áldozataik irányítására, ami csapdába ejti és tehetetlenné teszi őket.
Idővel az áldozat elkezdheti azt hinni, hogy bántalmazója valóban törődik vele, hisz a bántalmazó néha dob nekik egy kis morzsát.
Időnként csaliként igazat ad neki, egyetért vele, úgy viselkedik, mintha szeretné, de ez pillanatok alatt el is illan, hisz ők nem tudnak szeretni.
Különösen veszélyes lehet a párkapcsolati erőszak eseteiben, amikor az áldozat úgy érezheti, hogy nem tudja elhagyni a kapcsolatot a félelem vagy a bántalmazó iránti hűség érzése miatt.
Fontos, hogy a mérgező nárcisztikusok áldozatai segítséget és védelmet kérjenek annak érdekében, hogy kitörjenek a bántalmazás körforgásából és gyógyulni kezdjenek.
A terápiás és támogató csoportok hatékonyan segíthetik az áldozatokat a Stockholm-szindróma hatásainak felismerésében és leküzdésében is.
Nagyon fontos, mert a bántalmazott fél újra és újra kibékül, és visszaköltözik a bántalmazó párjához, ahol egyre nagyobb sérüléseket fog elszenvedni, mert minden ismétlődik.
Még az is, hogy több alkalommal visszamegy az áldozat a mérgezőhöz, mert egyre gyengébbé, magatehetetlenebbé válik, vagy csak annak érzi magát, és nem hiszi el, hogy nélküle is meg tudna élni.