Vannak emberek, akik másnak érzik magukat, mint a többség.
Itt nem a nagyképűségre gondolok, hanem arra, hogy ezek az emberek nem illenek a társadalom normáiba.
Lehet nehéz az életük, amíg próbálkoznak, mert nem merik felvállalni igazi énjüket, és szenvedhetnek is ez miatt, mert amíg valaki nem a saját életét éli, addig nem is tud boldog lenni.
A másoknak oly módon való megfelelés, nem igazán megy, amihez meg kell játszani magukat.
Ők nem arra születtek, hogy például reggeltől estig egy irodában üljenek, vagy épp gyárban töltsék le azt a napi 8-9 órát, mégis ezt teszik.
A szórakozás, kikapcsolódás is mást jelent nekik.
Az ő küldetésük más. Őket magasabb célok vezérlik, hisz a fényoldal ösztönzi a tettekre, de nehéz megtenni azt, ami nem a megszokott.
Ők a fénymunkások.
Olyan személyek, akiknek erősebb emlékeik vannak a lelkeket ért hatásokról. Náluk nincs olyan vastag védőfal, hogy át ne láthatnának a lelkek birodalmába.
Nekik az a küldetésük, hogy vezessenek, tanítsanak.
Többnyire az ilyen emberek nem dúskálnak az anyagi javakban, hisz ők nem arra születtek, hogy a földi javakat halmozzák, mert nekik a lelkiélet az erősségük, és az a feladatuk, hogy ezt még tovább fejlesszék.
Ezek az emberek többnyire akkor élnek földi gazdagságban, ha van olyan hátterük, olyan személy, családtag, vagy társ, aki még meg tudja szerezni a vagyont, ő még a földi örömnek él. Bár, annyira harmonikus nem nagyon lehet ilyen kapocs, mert nem azonos az érdeklődési körük. …