Röviden már ejtettem szót a machiavellizmusról, a machiavellistáról is.
Tudjátok, ő az egyik “gyönyörű szép virágszál” a sötét triádból, a fekete ördögök seregéből.
A sötét triád elnevezés a mérgezőkre (nárcisztikus, machiavelliánus, antiszociális, szociopata) vonatkozik, aki esetleg még nem éri el vagy teljesen nem illik bele szakemberek által felállított fokmérőbe, sajátosságba a személyiségzavart illetően, de azért ők is megérik a pénzüket, ők sem jobbak.
Pár szót még szentelek neki.
Igaz sok benne a hasonlóság a többi mérgezővel, de mégis kicsit más.
A machiavellista személyiség afféle kifejezés, amelyet olyan alakok leírására használnak, akik hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek, mint amelyeket Niccolò Machiavelli (író, filozófus, politikus) vázolt fel a The Prince című könyvében.
Machiavelli úgy vélte, hogy az uralkodóknak hajlandónak kell lenniük bármit megtenni, hogy fenntartsák hatalmukat, ugyanúgy a hazugságot, a manipulációt, mint az erőszakot, bántalmazást is.
A machiavellista személyiségűek általában nagyon stratégiaiak, manipulatívak és céljaik elérésére összpontosítanak, függetlenül a következményektől.
Túljár az eszeden, mindig előtted jár egy, két lépéssel.
Akik utánajártak az ilyen személyiségűek részletes elemzésének, azt fedezték fel, hogy a machiavellista személyiséggel rendelkezők általában sikeresebbek bizonyos területeken. Ilyen többek közt az üzleti élet és a politika. Többnyire képzettek az összetett társadalmi helyzetekben való navigálásban, és hatékonyabbak lehetnek céljaik elérésében, mint a kevésbé machiavelliánusok.
Manipulatív hajlamaik azonban negatív eredményekhez is vezethetnek.
Gyakori a sérült kapcsolatuk és mások bizalmának hiányával is számolniuk kell.
Persze, ők sem lojálisok senkihez. …
Nem egyértelmű a pszichológusok között sem, hogy a machiavellista személyiség pozitív vagy negatív tulajdonság-e. (Hogy lehet pozitív olyan tulajdonság, ami árt a másik embernek? Csak költői kérdés.)
Egyesek azt állítják, hogy bizonyos helyzetekben értékes eszköz lehet, míg a másik oldal úgy véli, hogy káros személyiségzavar, amelyet kezelni kell. (Eszközként hasznos lehet, de emberi kapcsolatban nem. Ez is csak zárójeles megjegyzés.)…
Nyilvánvaló hogy az ezzel a tulajdonsággal rendelkezők jelentős hatással lehetnek bárkire.
Mint ilyen, fontos, hogy tisztában legyünk ennek a személyiségtípusnak a lehetséges kockázataival és előnyeivel. (Igen, soha ne kerüljünk nagyon közel hozzájuk, max. munkakapcsolat terén és ott is csak a kötelező együtt töltött idő legyen velük, hisz ők ugye el tudnak érni szinte bármit, ami a munka terén hasznos, de más téren nem az.)
Ahogy a nárcisztikus is lehet az egészséges határon, és azon belül is, ugyanígy van ez a machiavellistáknál is.
Egyik előadó nagyon érzékletesen vázolta a különbséget.
Elmondása szerint, amely szerintem teljesen érthető rövid és tömör jellemzés, ami által könnyen érzékelhetjük a különbséget.
Tehát kb. így szól a magyarázata:
- Ha egy sebész nárci’, akkor neki az a fontos, hogy a varrat szép legyen, az mindegy, hogy belül mi maradt, hisz neki a látszat a fontos.
- A machiavellistának fontos, hogy jól sikerüljön a műtét, hisz a siker által még előbbre, még feljebb jut.
- Ha pszichopata a sebész, akkor pedig neki mindegy túlélte-e a beteg a beavatkozást, a lényeg, hogy a pénzt megkapja a munkájáért.
Igen sarkos leírás, de értsük meg a lényegét.